Iskola

Ez lehetőséget ad többek közt arra is, hogy az iskolás gyerekekkel minden pénteken kirándulni menjünk a főoktatás után. A délelőtti nagyszünetben, és délután a napközisekkel a lehető legtöbb időt töltjük az udvaron. A gyerekek „építkeznek”, ásnak (Igen, a lányok is!), egyszóval szabadon JÁTSZANAK, minden évszakban megtalálva az éppen legizgalmasabb foglalatosságot. Számunkra nincs „rossz idő”. Épp úgy örülni tudunk az esőnek, hónak, hidegnek, mint a napsütésnek és a melegnek.

Azokban a rövid szünetekben, amikor nem megyünk ki az udvarra, a gyerekek a teremben játszanak, építenek, furulyáznak, kötnek. (Igen, a fiúk is! Önszántukból.) Persze van futkosás, kiabálás, és vannak konfliktusok is. Nem félünk ezeket megélni. De az oldott, elfogadó, szeretetteljes légkörben boldog, magabiztos gyerekek fejlődnek, akik felnőttkorukban képesek lesznek nyitott szemmel nézni és látni a világ dolgait.

A tanórákon a természetes kíváncsiság felébresztése, fenntartása ad belső motivációt a tanulásra. Segítségünkre van az év, a hónapok, a hetek, és a napok ritmusa is. A főoktatással azonos hangsúlyt fektetünk a művészeti, a nyelvi, és a mozgásos órákra.

Összefogó, egymást segítő szülői közösségre talál, aki hozzánk csatlakozik. Szoros a kapcsolat és az együttműködés a szülői kör és a pedagógusok között is. Tanári karunk ereje szintén összetartásunkban, lelkesedésünkben, fejlődés iránti vágyunkban rejlik.